Ma annyi új impulzus ért, hogy gondoltam, néhányat megosztok
Veletek is, kedves olvasók. Ma az egyik frekventált pékségben, nevezetesen a Dzsurur
(jelentése: zsúrdodoz) bakery-ben reggeliztünk. Utána orosz porleves következett
otthon, a kollégiumban. Mint kiderült, gulyás ízű és különleges szósz van hozzá
ajándékba, nekem leginkább savanyúnak tűnt (lehet, h a ruszkiknak ez a gulyás).
A következő esemény a
konditerem, ahol ismét lehetőséget adtunk a mongoloknak az ijedtségre. Most két
edző is lent volt, Tuwabaatar (akivel le is fotózkodtunk, pedig elmondása
szerint nagyon fél a külföldiektől, de hát Istenem bocsássuk már meg neki,
vidékről jött fel – mint amúgy kb. a város fele, ez mind szokásaikra, mind
értelmi képességeikre is gyanús következtetésekre adhat okot). A konditerem pedig
külön milieu.
Már korábban is
szóltam néhány szót róla, most azonban úgy érzem, itt az ideje egy kis
kiegészítésnek. A konditerem vezetője a Michelin-bá, aki leginkább egy
piranhára hasonlít, szemei gyanúsan egyre kijjebb „vándorolnak” (ezt többen is tanúsítják).
Semmilyen érzelem nem mutatkozik meg rajta, még amikor jó nőt lát, vagy amikor kedvenc
halait eteti, s azok kiugrálnak az akváriumból, akkor sem. Hát ő mongol hun,
azaz mongol ember. THH
A kedvenc edző, Mönkhszajhan (jelentése: örökké
szép/jó) leginkább egy fürdőskurvára emlékeztet állandó riszálásával és azzal,
h kitolja a seggét, ha leül. A kb. 200 kilós díjbirkózó bár tiszta izom, mégsem
mer szóba állni a szép magyar menyecskékkel így elhatároztam, h bemutatom őket
neki/ őt nekik. Ez nem ilyen egyszerű ám, bármennyire is furcsa. Így
kényszermegoldásként kergetni szoktuk a konditeremben, és utána én valahogy
lefogom (legalábbis próbálom) míg a lányok jól megfogdosgatják az izmait, vagy
a hasába böknek…. jujj de félelmetesek ezek a lányok (hogy mitől fél,azt a mai
napig sem tudjuk. Bár vietnámi tanítványaim szerint a kék szemű emberek nem
emberek, és ezért félnek tőlünk az ázsiaiak. Amikor kijelentettem, hogy vannak
ZÖLD szeműek is, akkor meg teljesen elképedtek és azt mondták, hogy hazudom,
ilyen pedig nem lehetséges!!! KOMOLYAN. Hát, íme egy kis kultúrsokk, az én olvasatomban
bizonyos fajta enyhe primitivitás).
Na most Szandi, Karolina (az egyik lengyel lány, aki lejár
néha, de elmondása szerint nem használja a gépeket, csak fut, nehogy úgy nézzen
ki, mint a gépeken szereplő nagydarab izmos férfiak (WTF?))és én ugyebár kék
szeműek vagyunk. Odahívtam a Mönkhszajhant, mire alig mert rájuk nézni,
utána meg nevetett. Megpróbáltuk lefényképezni (biztos azt hitte, hogy ellopjuk
vele a lelkét). Ja és nem szabad mosolyogni a gyakorlatok közben (ez elhangzott!).
Én lefényképezkedhetem vele, de csak decemberben?!, mert én a barátja vagyok.
Az ilyen érthetetlenségeken már fel sem kapjuk a fejünket….
Közben a Tuwabaatar (hát baatar - magyar: bátor- mert
beszél velünk) meg a hátára ültette az Holgannnak (egér; a gyerek eredeti
neve Tolgan, csak gondolom ez vicces) nevezett kicsi, majd 20 éves vézna,
alacsony, ám meglepően erős mongol fiút és úgy csinálta a vádli erősítő
gyakorlatot. Közben mongol karácsonyi szám ment a TV-ben, egy ciánkék ruhás
szultán (gondolom ő a télapó, mert nagy szakálla volt) énekelt kalács- egér-
illetve majomfejű gyermekeknek, időnként láthatóvá vált az énekes is, aki egy desznyó
és olyan kerek a feje, amilyen egy focilabda sohasem lehet…
Ezen hangosan
nevettünk, ők nem értették, aztán még csináltunk néhány gyakorlatot (pl.:
leestem a nagy labdáról, kinyújtottam a derekam, ami kb. a balettben a „néézd
bmeg, az ott ráült a saját fejére!!”-t jelenti az én olvasatomban (amúgy
szeretem a balettet, japánul barret, mert ugyebár ők nem tudnak l betűt
mondani, ebből volt is néhány félreértés korábban). Kifelé menet kisült, hogy Michelin-bá
felemelte a bérlet árát (hö,jól megy a’ üzlet, höhö), az egyhavi bérlet
60000 tugrik volt, most 145000. Akik régen járnak, azoknak csak 90000, amit
újra meg kell venni. Hogy értsétek: az enyém dec. 18-ig szól, de dec. 01-én meg
kell venni 90000-ért az új havit… szted?
Aki lemaradt, annak: 6 tugrik = 1 FT
Mandzsuórán az emberi test részeit folytattuk, pl.: nyelőcső
(a mongolban 3 is van ?!). Azért jó ez az óra, mert több mongolt tanulunk, mint
egyéb helyeken. Mongolul tanítják a mandzsut és van, h a helyi diákok sem
értik. Pl.: nem tudták, hogy hogyan mondják az fogínyt. Ez azért flash, mert
ilyenkor a tanárnő velünk rajol, h mi bezzeg tudjuk a saját nyelvünkön.
Egyébként ez az az osztály, amelyik még a legjobban befogad minket, együtt
nevetünk.
Amikor a légcsövet magyarázta, akkor nem értettem és
bekérdeztem, mire ő az egyik kisegeret kérte meg, hogy segítsen nekem
megérteni. A kis ártatlan, szempár jobbra-balra tekingetett, vörösödött a fej,
jött a kuncogás, Úristen megszólítottak, a külföldi fiúnak kell válaszolnom
húúh….Pedig mindenki tanul angolt, de beszélni senki nem tud… hogy kinek a
hibája, nem tudom. Aztán a tanárnő kinyögte a mentő választ: a kislány fél, nem
meri elmondani (nyugodt maradtam, bár egy pillanatra felmerült bennem egy kis rossz
én: „Mi a szarér’ ilyen KIBASZOTT GYERMETEG ITT MINDENKI? MEGŐRŰLÖK BAZMEG,
ÁÁÁÁ még 44 nap… huuh… om mani peme hung….). Aztán felírta a tanárnő a választ:
A hojor (az O2 kiejtve mongolul, így már értettem, hogy a
nyelőcsőre gondol).
Ékes-édes anyanyelvünk ma minket is megmosolyogtatott, nem
csak a kisegereket. A szemfog (vámpír-fogként magyarázta a tanár),
bölcsességfog, szájpadlás és térdkalács pl. egészen érdekes reakciót váltott ki
osztálytársainkban.
Megpróbáltuk elmagyarázni:
szemfog: kb a szemmel
egy vonalban van
bölcsességfog: amikor 22-23 éves vagy és már valamennyire
okos, csak akkor nő ki
szájpadlás: a száj plafonja
térdkalács: toigiin
yudiin shashniin boow (a térdnek a zsidó vallás süteménye =kalács –
a boow amúgy faszt is jelent, tehát nagyon vicces volt)
A mongolok sem most jöttek le a falvédőről. Épp a nyelvcsapot
tanultuk, amikor Dóri megkérdezte, hogy mi az. Én mondtam, hogy ahova
nekiütközik a fasz szopás közben. Erre ő kikereste a szótárból, és huuhin hil,
azaz lány nyelv J
lehet, hogy van vmi összefüggés. Amúgy a magyar jászól szó mongolul jaszil,
ez van kiírva a bölcsire itt a szomszédben. Mi jókat nevetünk ezen, remélem
nektek sem túl tudományszagú és száraz. Ha az, akkor minek olvasod? (na jó,
elég cigó vagyok már így is).
Beközölte a mandzsu tanárnő, hogy elmarad a szombati vizsga,
mert a gyermekek röplabdáznak. Jessz!
Amikor megkérdeztük, hogy mikor van az utolsó óra, a többiek
nem tudták, valaki azt mondta, hogy dec. 24-én. Erre én kijelentettem, hogy az
nem lehet, mert akkor van karácsony. Válasz: nem, mert az 31-én van!.
Amúgy itt kb. dec. 20-31ig, jan.3ig ünnepelnek. Azt tudják,
hogy nyugaton ez nagy szám, de h minek kell örülni, azt kétlem. Zabálnak azt’
kész. A NOMIN üzletlánc például ízlésesen fel van már díszítve sárga mini karácsonyfákkal,
a múltkor is George Michael: Last Christmas című száma szólt (aznap
ismét hallhattuk a kondiban). A kínaiak,
meg a belső mongolok pedig almát ajándékoznak egymásnak a szeretet ünnepén. A
szobámmal szemközti ablakban meg már ég a fenyőfa izzó, így éjjel néha
világosabb van, mint délután…
Puszi