2012. október 21., vasárnap

Új hét


Újra kedvet kaptam egy kis bejegyzéshez, így ismét hallhatjátok a legfrissebb híreket a nagy Mongóliából. Folyamatosan zajlik az élet, most valahogy kiegyenlítődnek a dolgok. A legnehezebb rendet teremteni ebben az összevisszaságban, mert amellett, hogy unatkozunk, mindig történik valami, amin nevetünk vagy valamilyen egyéb említésre méltó dolog.

Ma például Katáéknál voltunk, ahol finom marhapörköltet ettünk és a lányok csináltak méteres kalácsot is. Nagyon jó volt érezni az otthoni ízeket, hamarosan már az otthoni közegben szeretném enni pl. a hortobágyi palacsintát.

Vártunk  egy mongol párt is (a férfinak felesége van Amerikában, meg gyerekei, de itt összejött a régi szerelmével),  csupán 3 órát késtek… legalább mi addig megnézhettük a boros- és vodkásüveg alját. Amikor megérkezett a páratlan páros, akkor előtűnt az 5 literes kumiszos kanna is, így a buli folytatódott. Később (vagy előbb) megérkezett Kata egyik tanítványa, az Ajuka is, aki kért a pörköltből, de nem ette meg. Tudnám, hogy akkor miért kérte belőle….

A kellemes vacsora alatt, mely kb. délután 4-10ig tartott, újabb elemeit ismerhettük meg  a hagyományos mongol szellemi kultúrának. Így például a mongoloktól tanult Mantó nevű játékról kiderült, hogy szar és olyan nincs is (?!), illetve a 3 alap mongol „játék” is bemutatásra került.

Elsőként vegyük azt, amikor 2 ember játszik és az egyik egy versikét mond a 10 számról (kb: 1, megérett a meggy), a másiknak meg be kell mutatnia a kiegészítő számot….)

Következzen a kő-papír-olló szerűség, amikor az 5 ujj közül kell egyet bemutatni és a hüvelyktől lefelé haladva mindig üti az eggyel alatta levőt; a kisujj pedig a hüvelykujjat. Még ez a legértelmesebb…

A harmadik igazi party-game: a jurtában két oldalra ülnek az emberek és 2 bírót választanak, szigorúan az ő engedélyükkel lehet elhagyni a jurtát. A sok kumisztól (akár több mint 5 liter fejenként) ugyanis nő a vizelési inger és nem ritka a hányás sem. Állítólag ebben az időszakban (nyáron) vannak napok, amikor csak kumiszt isznak, mert az annyira tápláló.  A játék lényege természetesen a szívatás, mert hát azért se engedik ki az embereket, akiknek esetleg dolguk lenne. Így pl. az a menő, aki ki tud hányni sugárban a jurtából… hát nem jó?

Aztán persze beszélgettünk még mindenféléről, mi is tanítottunk nekik magyar játékokat (amit én sem ismertem).

Aztán még néhány dolog a mesés Ázsiából:

Itt a kukásautó zenél – de csak akkor, amikor megy (ennek van egy feldolgozott rap változata is, ami nagyon népszerű a konditeremben).

A bulin volt, aki egyedül sakkozott, míg mások arról beszélgettek, hogy a vidéki emberek mennyire konzervatívak….. Party-people!

Mentünk a busszal, erre egyszer csak megáll és egy ember felváltja a sofőrt  - de ugyanúgy néz ki… ezen egy órát röhögtünk. J

A Nomin üzletlánc a cégvezető barátjának 3 évesen meghalt kislányáról kapta a nevét…  maga a szó e kék egyik sötét árnyalatát jelenti. De az egyik buliban bemutatkozott egy belső-mongol csaj: hi, my name is Nomin…. ez nagy kedvencünk

Az igent (tiim) úgy ejtik, hogy visszaszívják a levegőt és ez hangot ad ki…ezt rövidítjük mi a híres közösségi oldalon THH-nak. Ootthon ezt meg fogom mutatni nektek, nagyon mulatságos.

 A gyerekek a hóban görkorcsolyáznak.

Most feljött  a harmadikról két kalmük lány a lounge-ba (éjjel 1 van), akik oroszul beszélgetnek és a körmüket festik….. neeeee, nem bírom úgy vannak kifestve, mint a transzvesztiták… miért van az, hogyha oroszul beszélnek a közelemben, megfájdul a fejem??

 

Nyugi, Balázs, neked jó itt. Voltunk még a Dzanabazar múzeumben, ahol a mongol buddhista egyház feje, Öndör Gegen Dzanabazar műalkotásait mutatták be, a későbbi inkarnációk említésre méltó műalkotásaival együtt. Nagyon szép volt, sok thangka és szobor volt, meditáltam is egy óriás Kálacsakra „épület” előtt. Ja és az flash volt, amikor a kezemet rátettem a Dzanabazar kézlenyomatára… mintha kaptam volna valamit.

A Nemzeti Múzeum viszont elég gáz, nem ajánlom senkinek. Alig van valami érdekes, lehet fényképezőjegyet venni, de sehol sem lehet fényképezni… majdnem leszakadt alattunk a padló, és kb. egy hm órán éreztük magunkat…Mongólia.

Akarunk téli ruhát venni, de nem árulnak… pedig október van és esik a hó. (és Anya még mindig nem híztam meg, hanem a ruha sok rajtam). Szeretnénk még vidékre menni, de ilyen felszerelésben életveszély lenne.

 az egyik szobába bement valaki és olyan hangon beszél, mintha az Evangéliumot olvasná fel... ja nem ez a japán aki magában beszél a folyasó végén, biztos tanul...

most meg leöntötte magát az egyik lány  a körömlakkal… na sztem inkább jóéccakát
 
u.i.: aki még nem látta, nézze meg a gyermeteg mongolokat http://www.youtube.com/watch?v=MnUnQfYhWZc&feature=player_embedded  xaxa

2012. október 14., vasárnap

Esettanulmány


Ha nem írok, az nem azért van, mert lustálkoskodom, hanem mert nincs semmi említésre méltó dolog itt a mesés Ázsiában. A napok gyorsan eltelnek, különösebb esemény nélkül. Jól érzem magam, bár a haszontalanságot meg kell szokni. Otthon 10X ennyi dolgot csináltam, mint itt. Mivel most ez az otthonom, ezt kell megszokni.  Kicsit hasonlít az arab világban tapasztaltakhoz: henyélés, „majd holnap”-felfogás és lazaság. A különbség annyi, hogy itt nincs sem meleg, sem tenger és a vízipipa is nagyon drága.

Nagyon jó lehetőség viszont arra, hogy fejlesszem főzőtudományomat, és az önállóság felé vezető rögös úton még előbbre jussak. Nincs mosógép, így mindig kézzel kell mosnom. Pont most égett ki a vízforraló, így most nem tudom hogy érdemes –e újat venni, ha ilyen szarok. Kulcsom még mindig nincs, mert az előző, frissen készített is beletört a zárba. Az érétkeimet így is házi őrizetbe tudom adni a lányokhoz, illetve a gépemet be tudom zárni szobában lévő kínai páncélszekrénybe (?!). Ha valaki kijön hozzám a meglopható zsákmány értékének konzekvens felmérése végett, azt szívesen látom - együtt ehetünk egy kis főtt juhfarkat (ami gyakorlatilag 100% főtt zsír) és megnézhetjük a Szühebátor teret.

Az ágyam még mindig olyan kemény, mint a kő - de ahogy az egyik orosz mondta, nekem úgy is mindegy, mert látta hogy jógázom (amikor leborultam a lounge-ban). A padló most egész tiszta és a fűtés is megy rendesen. A száraz levegő miatt azonban állandóan kapar a torkom, szellőztetni meg ugyebár nem lehet sokáig a mínuszok miatt. Csak azt tudnám, hogy mitől égett szagú a kezem már megint???

Vannak itt csodák és mindennaPI CSAlódások is. Tegnap egy közös bowling estet akartam szervezni a kollégium részére, de egyrészt nagyon messze van a place, másrészt pedig nagyon drága. Így majd hétköznap megyünk, kihagyva a felhőtlenül érdekes órák valamelyikét. Erről egy külön tanulmányt lehetne írni:

Á propos, Kedves Dorottya, illetve Alexandra, hogy állnak a szakdolgozat témával? Szerintem ez megfelelő lenne az önök számára, kérem írják meg. Köszönöm, szép napot! (ja és megtalálták a jurta mindig nyitott tetejét??)

Van HSU (hil sindzslih odirtgal), azaz Bevezetés a nyelvtudományba óránk (szerinted???),  Aman Dzohiol (szóbeli hagyomány, magtaal-ak, baatarlag-ok, meg kb. ilyen HM tünemények….), Mongol történelem, Klasszikus mongol nyelv és kis kedvencem, a mandzsu nyelv. Az igazat megvallva, otthon a felcsillanó kreditek miatt kezdtem el ezt a holt nyelvet tanulni. Később egyre jobban tetszett, nem mintha olyan sokat tudnék a nyelvtanáról, de valami miatt magával ragadott és most is motivál (bár sztem kicsit béna vagyok hozzá).

Mivel csak mongolokkal vagyunk együtt, ezért elég speciális oktatást kapunk, ami egyrészt jó, mert közel ülünk a tűzhöz (csak mi 3an meg Aki, egy japán van az 1B-ben), másrészt sajátos elemeit mutatja meg a mongol felsőoktatásnak. Az még csak hagyján, amikor kisütik, hogy a klasszikus mongolnak 1492 betűje van (?!), de már 80 perce az abc-ről beszélt a tanár, amikor egy kedves kis vadalma megkérdezte: Bagsh aaaa, tsagaan tolgoi yu we? (mi az az abc?).

Ha már megemlítettem a vadalmát, akkor a legújabb antropológiai értekezésünket is megosztom: a mongolok sajátos fejlődésen mennek keresztül, egészen úgy, mint anno a világhírű rajzfilm lényei, a Pokémonok.

 

 

Majom
Majom
Piranha
 
 
Mongúz
Garuda
Országos desznyó
„Bdmdordzs”
Nacagdordzs
Vadalma
Vadalma
 
 
 

 

A dolog lényege, hogy többféle mongol van: fehér, sárga, barna bőrű. A sötét bőrű a vadalma, mert mindnek kis pirospozsgása arca van. A Mongúz pedig arra vonatkozik, hogy a többi színnek mind rágcsáló feje van. Utána megerősödnek, és Garuda-madárrá változnak át, majd két fejlődési irány lehetséges: vagy elhíznak és zsírdesznyók lesznek, vagy tovább erősödnek és piranha fejük lesz. Utána, mire megöregszenek, kedves öregemberré változnak. Az utolsó fázis, a Nacagdordzs a híres mongol D. Nacagdordzsról kapta nevét, nagyon ritka példány a Pokéworldben, különleges támadása a Minii eej (Anyám-című verse). Számomra a piranha a legellenszenvesebb.

 Komikusak a mongol emberek. Az ambivalencia két egymástól egészen távol eső pólusát tudhatják magukának: naivak és gyermetegek, viszont úgy kell velük beszélni, mint a cigányokkal. Elmaradott egy népség, de mink azé’ nagyon szeressük őtetet.

 

 

Csak azt mondja meg valaki, hogy miért van egyre erősebb égett szag???

 

A börtön ablakábaaa, soha nem süüt be a nap……

2012. október 10., szerda

Úgy irigyellek benneteket...!!! kkk


Gondoltam, összegyűjtök néhány érdekességet, hogy még  átfogóbb képet tudjak adni a helyi viszonyokról. Október egyre jobban méltó a kultúrhónap elnevezésre. Koncertekre, múzeumba járunk (ha beengednek), s a vidéki kalandozásokból egy időre feltöltekeztünk… bár a jurtában fagyoskodni igazi élvezet lehet a lelkes, kalandszívű európai utazóknak (akik azért jöttek ide, mert nem érezték otthon jól magukat).

Itt nem divat köszönni. Sem üdvözléskor, sem elköszönéskor. Aki szenbenózik, vagy esetleg bajrlát, bajrtét mond, azt nemhogy kinevetik, de az esetek többségében még át is akarják vágni. Ez egy ilyen kultúra. Akkor kedvesek veled, ha kimutatod az erődet és parancsolsz. Boltban: „Azt és most add ide. Oké.)

Vidéken a lovakat két pányva közé feszített kötélre kötik fel. Az nem jut eszükbe, hogy oda a ruhát is fel lehet akasztani száradni. Így a frissen mosott lepedő a tehénszaros fűben szárad meg.

A jurtaszállás teteje félig mindig nyitva van, bármilyen hideg is van, és nem lehet becsukni.  Aki most arra gondol, hogy „de be lehet gyújtani a tűzhelyet”, annak javaslom, hogy nézze át a gimis fizika tankönyv hőtan fejezetét.  De olyan jó vidéken lenni!

A nyugatiak oda vannak ezért az országért. Itt olyan szabad vagyok, a városból már annyira elegem volt..  és rajongva mesélik, hogy when you live in a ger. A ger, kiejtés szerint gir a jurta mongol neve. Angolul yurt. Vagy gir, vagy yurt.  DE NEM GÖR!!

Sikk a mobil, mindenkinek legalább 3 van belőle. Ebből egy szigorúan iphone 4 (legalább), vidéken éppúgy, mint UB-ban.

Smsben, ha nevetnek, akkor a férfiak szigorúan mély hangrendű h-t, a nők magasat írnak. xaxa, xxx – kkk, hehe

Mindig felveszik a telefont (moziban, színházban egyaránt), és orrhangon mondják bele, hogy bennó?

Mindig meg kell kérdezni smsben, hogy yu bna da, azaz mi újság.

Minden külföldi orosz, de tud angolul is, mert külföldi. De orosz. Ha megmondod, honnan jöttél, utána megkérdezik, hogy de melyik országból? Következő kérdés: te akkor orosz vagy, ugye? a következő: de beszélsz oroszul? NEM.

Egyszer nem mentem be mandzsu órára, mert beteg voltam. Dóritól megkérdezték: a férjed hol van? Miért kell azt gondolni, hogy azért mert egymás mellett ülünk, házastársak vagyunk? Ők is egymás mellett ülnek.. Európai férfi + európai nő = 1 pár

Mindenki turházik, kézzel fújja ki az orrát, vagy egyszerűen csak szipog (megállás nélkül). De bármit, ha odaadsz, azt jobb kézzel kell, miközben a csuklódat megtámasztod a bal kezeddel.

(Ez kb : 8-kerben lakó’, de a Bó’dogasszony lábát megcsókolod, amikó´a templonyba mész.)

Nem szabad, hogy beleérjen a hüvelykujjad a csésze peremére, amikor fogod. Ehhez képest a legtöbb emberé beleér (de azért rólunk feltételezik, hogy nem ismerjük a kultúrájukat)

Mindenki bámul, de ha megszólítod (ő nem mer), akkor nevet, vagy nem válaszol. És tovább néz. Fél órás beszélgetés után szokták megkérdezni, hogy de akkor most mi tudunk mongolul??

Nem ismerik a felmosót, csak két egymásra derékszögű lécre vetik rá a rongyot.

A kulturális különbségek néha felzaklatják az embert. Ez a mesés Ázsia. Amiket leírtam, azok napi szinten élő anomáliák, ezeket add össze!