Újra kedvet kaptam egy kis bejegyzéshez, így ismét
hallhatjátok a legfrissebb híreket a nagy Mongóliából. Folyamatosan zajlik az
élet, most valahogy kiegyenlítődnek a dolgok. A legnehezebb rendet teremteni
ebben az összevisszaságban, mert amellett, hogy unatkozunk, mindig történik
valami, amin nevetünk vagy valamilyen egyéb említésre méltó dolog.
Ma például Katáéknál voltunk, ahol finom marhapörköltet
ettünk és a lányok csináltak méteres kalácsot is. Nagyon jó volt érezni az
otthoni ízeket, hamarosan már az otthoni közegben szeretném enni pl. a
hortobágyi palacsintát.
Vártunk egy mongol
párt is (a férfinak felesége van Amerikában, meg gyerekei, de itt összejött a
régi szerelmével), csupán 3 órát késtek…
legalább mi addig megnézhettük a boros- és vodkásüveg alját. Amikor megérkezett
a páratlan páros, akkor előtűnt az 5 literes kumiszos kanna is, így a buli
folytatódott. Később (vagy előbb) megérkezett Kata egyik tanítványa, az Ajuka
is, aki kért a pörköltből, de nem ette meg. Tudnám, hogy akkor miért kérte belőle….
A kellemes vacsora alatt, mely kb. délután 4-10ig tartott,
újabb elemeit ismerhettük meg a hagyományos
mongol szellemi kultúrának. Így például a mongoloktól tanult Mantó nevű
játékról kiderült, hogy szar és olyan nincs is (?!), illetve a 3 alap mongol „játék”
is bemutatásra került.
Elsőként vegyük azt, amikor 2 ember játszik és az egyik egy
versikét mond a 10 számról (kb: 1, megérett a meggy), a másiknak meg be kell
mutatnia a kiegészítő számot….)
Következzen a kő-papír-olló szerűség, amikor az 5 ujj közül
kell egyet bemutatni és a hüvelyktől lefelé haladva mindig üti az eggyel alatta
levőt; a kisujj pedig a hüvelykujjat. Még ez a legértelmesebb…
A harmadik igazi party-game: a jurtában két oldalra ülnek az
emberek és 2 bírót választanak, szigorúan az ő engedélyükkel lehet elhagyni a
jurtát. A sok kumisztól (akár több mint 5 liter fejenként) ugyanis nő a
vizelési inger és nem ritka a hányás sem. Állítólag ebben az időszakban
(nyáron) vannak napok, amikor csak kumiszt isznak, mert az annyira tápláló. A játék lényege természetesen a szívatás, mert
hát azért se engedik ki az embereket, akiknek esetleg dolguk lenne. Így pl. az
a menő, aki ki tud hányni sugárban a jurtából… hát nem jó?
Aztán persze beszélgettünk még mindenféléről, mi is
tanítottunk nekik magyar játékokat (amit én sem ismertem).
Aztán még néhány dolog a mesés Ázsiából:
Itt a kukásautó zenél – de csak akkor, amikor megy (ennek
van egy feldolgozott rap változata is, ami nagyon népszerű a konditeremben).
A bulin volt, aki egyedül sakkozott, míg mások arról
beszélgettek, hogy a vidéki emberek mennyire konzervatívak….. Party-people!
Mentünk a busszal, erre egyszer csak megáll és egy ember
felváltja a sofőrt - de ugyanúgy néz ki…
ezen egy órát röhögtünk. J
A Nomin üzletlánc a cégvezető barátjának 3 évesen meghalt
kislányáról kapta a nevét… maga a szó e
kék egyik sötét árnyalatát jelenti. De az egyik buliban bemutatkozott egy
belső-mongol csaj: hi, my name is Nomin…. ez nagy kedvencünk
Az igent (tiim) úgy ejtik, hogy visszaszívják a
levegőt és ez hangot ad ki…ezt rövidítjük mi a híres közösségi oldalon THH-nak.
Ootthon ezt meg fogom mutatni nektek, nagyon mulatságos.
A gyerekek a hóban
görkorcsolyáznak.
Most feljött a
harmadikról két kalmük lány a lounge-ba (éjjel 1 van), akik oroszul
beszélgetnek és a körmüket festik….. neeeee, nem bírom úgy vannak kifestve,
mint a transzvesztiták… miért van az, hogyha oroszul beszélnek a közelemben,
megfájdul a fejem??
Nyugi, Balázs, neked jó itt. Voltunk még a Dzanabazar
múzeumben, ahol a mongol buddhista egyház feje, Öndör Gegen Dzanabazar
műalkotásait mutatták be, a későbbi inkarnációk említésre méltó műalkotásaival
együtt. Nagyon szép volt, sok thangka és szobor volt, meditáltam is egy óriás
Kálacsakra „épület” előtt. Ja és az flash volt, amikor a kezemet rátettem a
Dzanabazar kézlenyomatára… mintha kaptam volna valamit.
A Nemzeti Múzeum viszont elég gáz, nem ajánlom senkinek.
Alig van valami érdekes, lehet fényképezőjegyet venni, de sehol sem lehet
fényképezni… majdnem leszakadt alattunk a padló, és kb. egy hm órán éreztük
magunkat…Mongólia.
Akarunk téli ruhát venni, de nem árulnak… pedig október van
és esik a hó. (és Anya még mindig nem híztam meg, hanem a ruha sok rajtam).
Szeretnénk még vidékre menni, de ilyen felszerelésben életveszély lenne.
most meg leöntötte magát az egyik lány a körömlakkal… na sztem inkább jóéccakát
u.i.: aki még nem látta, nézze meg a gyermeteg mongolokat http://www.youtube.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése