2012. november 1., csütörtök

Pozitivitás


Igyekszem a pozitivitást megőrizni, melyet kifejlesztettünk a lányokkal a héten. Most épp kint ülök a lounge-ban, de lelkem szárnyra kél, s mintegy kísértetként járja be (nem Európát), hanem a múlt hol izgalmasabb, hol kissé szürkébb eseményeit.

Igazán kényelmes egy hosszú fotelon fekve gépelni, de éjjel 1kor ez egészen megszokott ez itt a korábban Meghalató Intézetnek nevezett Kollégiumban.

Amióta pozitívabban állunk hozzá, tényleg kedvesebbek, nyitottabbak az emberek (még a mongolok is). Ez nagy szó, but it proved. Most tényleg vicces visszaemlékezni arra, hogy mennyire lehúzhatja az embert, ha csak a borús oldalát nézi az életnek. Csak ajánlani tudom mindenkinek, próbálja ki (ha gondolja, írja meg)!

Az elmúlt héten igazából ugyanaz történt, mint az előzőn, mégis sokkal jobban éreztem magam (s szerintem a lányok is, meg emiatt a környezetünk).

Az iskolában még mindig a mandzsu a legjobb óra, de a többire is azért bejárunk néha. Egy érdekes esemény történt az elmúlt klasszikus mongol órán: a tanár picsarészeg volt. It was kinda fun, mert pl. 10 percig nézte a füzetünket és utána a vállunkat veregette meg (sokáig). A „kukacírás” betűi lassan egyre nagyobbá váltak, míg a végén már nem is tudta, hogy mit ír fel (?). Volt olyan, hogy majdnem leesett a nadrágja, de legjobb az volt, amikor megkért egy gyereket, hogy ölelje meg, és a fiú nem engedte el vagy 2 percig. A hangulat jó volt, még a mongolok is nevettek, s a kötelezően HTC, vagy legalább iphone3 telefonnal videóra vették egymást, meg a tanárt. Néha majdnem fejbe is vágott néhány diákot, de a végén magát ütögette, eztán meg valami verset/ráolvasást kezdett el mondani, hangosan és hadarva.

Volt a héten buli is, mert invitációt kaptunk egy inside, dancing partyra ahol olcsó a sör. Ehhez képest a helyi vidámparkot próbálták (?) átalakítani egy egzotikus halloween party-vá, több-kevesebb sikerrel. Majd meg fagytunk, mire a „szervező”, aki gyerek-hostessként dolgozik a Parkban-így hívják a helyi amusement parkot. Egy zsúros teremben fejeződött be a fergeteges buli, mindenki megivott egy 0.33as sört, amiket egymással lehetett kinyitni (!). Tehát tulajdonképpen semmi sem történt azon kívül, hogy beleraktam egy véletlenül megtalált gumipókot egy ártatlan ázsiai kislány kapucnijába. A „bulin” mindenki visongott és láthatóan nagyon jól érzeték magukat, a halloween lényege az ijesztgetés, de nem hinném, hogy különösképpen történne valami az értelmetlen sminkmaszlagon és ordítozáson kívül. A legjobb, hogy leginkább a lányok ijesztegették a fiúkat-leginkább hangjukkal érhették el a hatást (az elején azt hittük, hogy a fiúk valami nagyon csúnya dolgot csinálnak, pl. happy halloween-t dadognak a kis egérfülekbe). Hazaérve volt egy kemény russian party, ahol dance és pia is volt. Nagyban partyarc voltam, főleg mivel egész este az egyik ételmérgezést kapott orosz lányt kezeltem (aki 10X hányt). Még az orvosis kijött. A halloween party tehát megvolt.

Most arról megy a vita, hogy vajon milyen party legyen, hiszen nem lehet csak úgy lemenni a 2. emeletre, ahol a vietnámiak valami születésnapot ünnepelnek. Meg elvileg majd elmegyünk a Hollywood-pubba, ami a konditerem, fodrászat, étterem, billiárd- és szépségszalon mellet a leginkább Michelin-baba kinézetű, ám annál kedvesebb (valószínűleg) maffiózó bácsi kezében van.

Volt megint pörköltevészet meg borivászat Katáéknál. Nagyon finoman sikerült, kicsit oda is égett-de nincs is jobb egy ilyen jól odapirított magyar ételnél. Kitörültük a känyérrel  a lábost, utánna pedig meghúzták a csikóbőrös kulacsot. A desszert most nem méteres kalács, hanem szilvás- illetve lekváros gombocz’ vót. Nagyon jól sikerült, ajánlani tudom mindenkinek.

Tipp a pozitív gondolkodáshoz:

Mivel nem tudod megváltoztatni a körülményeket, ezért a hozzáállásodat formáld át. Így máshogyan reagálsz az eseményekre, s amik eddig esetleg (mondjuk ki: valószínűleg) zavartak, egészen más megvilágításba kerülnek. Ekkor kezd el megszűnni a feszültség közted és az események között. S ez a feszültség volt az, ami ott tartotta életedben a nem kívánatos tényezőt/személyt/eseményt. Ezután tud csak eljönni a boldogság, mivel már nem tartod rendszeredben a feszültséget, ami tulajdonképpen megállította az élet folyását-melyet akár játéknak is hívhatnánk.

jó éjszakát kíván:

Veres Balázs

(Veres Pál: Beszélnünk kell rolla* című könyve után szabadon)

 

u.i.: ugye megnéztétek a videót????

1 megjegyzés: