Csak erős idegzetűeknek

Ma annyi új impulzus ért, hogy gondoltam, néhányat megosztok Veletek is, kedves olvasók. Ma az egyik frekventált pékségben, nevezetesen a Dzsurur (jelentése: zsúrdodoz) bakery-ben reggeliztünk. Utána orosz porleves következett otthon, a kollégiumban. Mint kiderült, gulyás ízű és különleges szósz van hozzá ajándékba, nekem leginkább savanyúnak tűnt (lehet, h a ruszkiknak ez a gulyás).

 A következő esemény a konditerem, ahol ismét lehetőséget adtunk a mongoloknak az ijedtségre. Most két edző is lent volt, Tuwabaatar (akivel le is fotózkodtunk, pedig elmondása szerint nagyon fél a külföldiektől, de hát Istenem bocsássuk már meg neki, vidékről jött fel – mint amúgy kb. a város fele, ez mind szokásaikra, mind értelmi képességeikre is gyanús következtetésekre adhat okot). A konditerem pedig külön milieu.

 Már korábban is szóltam néhány szót róla, most azonban úgy érzem, itt az ideje egy kis kiegészítésnek. A konditerem vezetője a Michelin-bá, aki leginkább egy piranhára hasonlít, szemei gyanúsan egyre kijjebb „vándorolnak” (ezt többen is tanúsítják). Semmilyen érzelem nem mutatkozik meg rajta, még amikor jó nőt lát, vagy amikor kedvenc halait eteti, s azok kiugrálnak az akváriumból, akkor sem. Hát ő mongol hun, azaz mongol ember. THH

A kedvenc edző, Mönkhszajhan (jelentése: örökké szép/jó) leginkább egy fürdőskurvára emlékeztet állandó riszálásával és azzal, h kitolja a seggét, ha leül. A kb. 200 kilós díjbirkózó bár tiszta izom, mégsem mer szóba állni a szép magyar menyecskékkel így elhatároztam, h bemutatom őket neki/ őt nekik. Ez nem ilyen egyszerű ám, bármennyire is furcsa. Így kényszermegoldásként kergetni szoktuk a konditeremben, és utána én valahogy lefogom (legalábbis próbálom) míg a lányok jól megfogdosgatják az izmait, vagy a hasába böknek…. jujj de félelmetesek ezek a lányok (hogy mitől fél,azt a mai napig sem tudjuk. Bár vietnámi tanítványaim szerint a kék szemű emberek nem emberek, és ezért félnek tőlünk az ázsiaiak. Amikor kijelentettem, hogy vannak ZÖLD szeműek is, akkor meg teljesen elképedtek és azt mondták, hogy hazudom, ilyen pedig nem lehetséges!!! KOMOLYAN. Hát, íme egy kis kultúrsokk, az én olvasatomban bizonyos fajta enyhe primitivitás).

Na most Szandi, Karolina (az egyik lengyel lány, aki lejár néha, de elmondása szerint nem használja a gépeket, csak fut, nehogy úgy nézzen ki, mint a gépeken szereplő nagydarab izmos férfiak (WTF?))és én ugyebár kék szeműek vagyunk. Odahívtam a Mönkhszajhant, mire alig mert rájuk nézni, utána meg nevetett. Megpróbáltuk lefényképezni (biztos azt hitte, hogy ellopjuk vele a lelkét). Ja és nem szabad mosolyogni a gyakorlatok közben (ez elhangzott!). Én lefényképezkedhetem vele, de csak decemberben?!, mert én a barátja vagyok. Az ilyen érthetetlenségeken már fel sem kapjuk a fejünket….

Közben a Tuwabaatar (hát baatar - magyar: bátor- mert beszél velünk) meg a hátára ültette az Holgannnak (egér; a gyerek eredeti neve Tolgan, csak gondolom ez vicces) nevezett kicsi, majd 20 éves vézna, alacsony, ám meglepően erős mongol fiút és úgy csinálta a vádli erősítő gyakorlatot. Közben mongol karácsonyi szám ment a TV-ben, egy ciánkék ruhás szultán (gondolom ő a télapó, mert nagy szakálla volt) énekelt kalács- egér- illetve majomfejű gyermekeknek, időnként láthatóvá vált az énekes is, aki egy desznyó és olyan kerek a feje, amilyen egy focilabda sohasem lehet…

 Ezen hangosan nevettünk, ők nem értették, aztán még csináltunk néhány gyakorlatot (pl.: leestem a nagy labdáról, kinyújtottam a derekam, ami kb. a balettben a „néézd bmeg, az ott ráült a saját fejére!!”-t jelenti az én olvasatomban (amúgy szeretem a balettet, japánul barret, mert ugyebár ők nem tudnak l betűt mondani, ebből volt is néhány félreértés korábban).  Kifelé menet kisült, hogy Michelin-bá felemelte a bérlet árát (hö,jól megy a’ üzlet, höhö), az egyhavi bérlet 60000 tugrik volt, most 145000. Akik régen járnak, azoknak csak 90000, amit újra meg kell venni. Hogy értsétek: az enyém dec. 18-ig szól, de dec. 01-én meg kell venni 90000-ért az új havit… szted?

Aki lemaradt, annak: 6 tugrik = 1 FT

Mandzsuórán az emberi test részeit folytattuk, pl.: nyelőcső (a mongolban 3 is van ?!). Azért jó ez az óra, mert több mongolt tanulunk, mint egyéb helyeken. Mongolul tanítják a mandzsut és van, h a helyi diákok sem értik. Pl.: nem tudták, hogy hogyan mondják az fogínyt. Ez azért flash, mert ilyenkor a tanárnő velünk rajol, h mi bezzeg tudjuk a saját nyelvünkön. Egyébként ez az az osztály, amelyik még a legjobban befogad minket, együtt nevetünk.

Amikor a légcsövet magyarázta, akkor nem értettem és bekérdeztem, mire ő az egyik kisegeret kérte meg, hogy segítsen nekem megérteni. A kis ártatlan, szempár jobbra-balra tekingetett, vörösödött a fej, jött a kuncogás, Úristen megszólítottak, a külföldi fiúnak kell válaszolnom húúh….Pedig mindenki tanul angolt, de beszélni senki nem tud… hogy kinek a hibája, nem tudom. Aztán a tanárnő kinyögte a mentő választ: a kislány fél, nem meri elmondani (nyugodt maradtam, bár egy pillanatra felmerült bennem egy kis rossz én: „Mi a szarér’ ilyen KIBASZOTT GYERMETEG ITT MINDENKI? MEGŐRŰLÖK BAZMEG, ÁÁÁÁ még 44 nap… huuh… om mani peme hung….). Aztán felírta a tanárnő a választ: A hojor (az O₂ kiejtve mongolul, így már értettem, hogy a nyelőcsőre gondol).

Ékes-édes anyanyelvünk ma minket is megmosolyogtatott, nem csak a kisegereket. A szemfog (vámpír-fogként magyarázta a tanár), bölcsességfog, szájpadlás és térdkalács pl. egészen érdekes reakciót váltott ki osztálytársainkban.

Megpróbáltuk elmagyarázni:

szemfog:  kb a szemmel egy vonalban van

bölcsességfog: amikor 22-23 éves vagy és már valamennyire okos, csak akkor nő ki

szájpadlás: a száj plafonja

térdkalács:  toigiin yudiin shashniin boow (a térdnek a zsidó vallás süteménye =kalács – a boow amúgy faszt is jelent, tehát nagyon vicces volt)

A mongolok sem most jöttek le a falvédőről. Épp a nyelvcsapot tanultuk, amikor Dóri megkérdezte, hogy mi az. Én mondtam, hogy ahova nekiütközik a fasz szopás közben. Erre ő kikereste a szótárból, és huuhin hil, azaz lány nyelv J lehet, hogy van vmi összefüggés. Amúgy a magyar jászól szó mongolul jaszil, ez van kiírva a bölcsire itt a szomszédben. Mi jókat nevetünk ezen, remélem nektek sem túl tudományszagú és száraz. Ha az, akkor minek olvasod? (na jó, elég cigó vagyok már így is).

Beközölte a mandzsu tanárnő, hogy elmarad a szombati vizsga, mert a gyermekek röplabdáznak. Jessz!

Amikor megkérdeztük, hogy mikor van az utolsó óra, a többiek nem tudták, valaki azt mondta, hogy dec. 24-én. Erre én kijelentettem, hogy az nem lehet, mert akkor van karácsony. Válasz: nem, mert az 31-én van!.

Amúgy itt kb. dec. 20-31ig, jan.3ig ünnepelnek. Azt tudják, hogy nyugaton ez nagy szám, de h minek kell örülni, azt kétlem. Zabálnak azt’ kész. A NOMIN üzletlánc például ízlésesen fel van már díszítve sárga mini karácsonyfákkal, a múltkor is George Michael: Last Christmas című száma szólt (aznap ismét hallhattuk a kondiban).  A kínaiak, meg a belső mongolok pedig almát ajándékoznak egymásnak a szeretet ünnepén. A szobámmal szemközti ablakban meg már ég a fenyőfa izzó, így éjjel néha világosabb van, mint délután…

 

Puszi