Csak erős idegzetűeknek

Ma annyi új impulzus ért, hogy gondoltam, néhányat megosztok Veletek is, kedves olvasók. Ma az egyik frekventált pékségben, nevezetesen a Dzsurur (jelentése: zsúrdodoz) bakery-ben reggeliztünk. Utána orosz porleves következett otthon, a kollégiumban. Mint kiderült, gulyás ízű és különleges szósz van hozzá ajándékba, nekem leginkább savanyúnak tűnt (lehet, h a ruszkiknak ez a gulyás).

 A következő esemény a konditerem, ahol ismét lehetőséget adtunk a mongoloknak az ijedtségre. Most két edző is lent volt, Tuwabaatar (akivel le is fotózkodtunk, pedig elmondása szerint nagyon fél a külföldiektől, de hát Istenem bocsássuk már meg neki, vidékről jött fel – mint amúgy kb. a város fele, ez mind szokásaikra, mind értelmi képességeikre is gyanús következtetésekre adhat okot). A konditerem pedig külön milieu.

 Már korábban is szóltam néhány szót róla, most azonban úgy érzem, itt az ideje egy kis kiegészítésnek. A konditerem vezetője a Michelin-bá, aki leginkább egy piranhára hasonlít, szemei gyanúsan egyre kijjebb „vándorolnak” (ezt többen is tanúsítják). Semmilyen érzelem nem mutatkozik meg rajta, még amikor jó nőt lát, vagy amikor kedvenc halait eteti, s azok kiugrálnak az akváriumból, akkor sem. Hát ő mongol hun, azaz mongol ember. THH

A kedvenc edző, Mönkhszajhan (jelentése: örökké szép/jó) leginkább egy fürdőskurvára emlékeztet állandó riszálásával és azzal, h kitolja a seggét, ha leül. A kb. 200 kilós díjbirkózó bár tiszta izom, mégsem mer szóba állni a szép magyar menyecskékkel így elhatároztam, h bemutatom őket neki/ őt nekik. Ez nem ilyen egyszerű ám, bármennyire is furcsa. Így kényszermegoldásként kergetni szoktuk a konditeremben, és utána én valahogy lefogom (legalábbis próbálom) míg a lányok jól megfogdosgatják az izmait, vagy a hasába böknek…. jujj de félelmetesek ezek a lányok (hogy mitől fél,azt a mai napig sem tudjuk. Bár vietnámi tanítványaim szerint a kék szemű emberek nem emberek, és ezért félnek tőlünk az ázsiaiak. Amikor kijelentettem, hogy vannak ZÖLD szeműek is, akkor meg teljesen elképedtek és azt mondták, hogy hazudom, ilyen pedig nem lehetséges!!! KOMOLYAN. Hát, íme egy kis kultúrsokk, az én olvasatomban bizonyos fajta enyhe primitivitás).

Na most Szandi, Karolina (az egyik lengyel lány, aki lejár néha, de elmondása szerint nem használja a gépeket, csak fut, nehogy úgy nézzen ki, mint a gépeken szereplő nagydarab izmos férfiak (WTF?))és én ugyebár kék szeműek vagyunk. Odahívtam a Mönkhszajhant, mire alig mert rájuk nézni, utána meg nevetett. Megpróbáltuk lefényképezni (biztos azt hitte, hogy ellopjuk vele a lelkét). Ja és nem szabad mosolyogni a gyakorlatok közben (ez elhangzott!). Én lefényképezkedhetem vele, de csak decemberben?!, mert én a barátja vagyok. Az ilyen érthetetlenségeken már fel sem kapjuk a fejünket….

Közben a Tuwabaatar (hát baatar - magyar: bátor- mert beszél velünk) meg a hátára ültette az Holgannnak (egér; a gyerek eredeti neve Tolgan, csak gondolom ez vicces) nevezett kicsi, majd 20 éves vézna, alacsony, ám meglepően erős mongol fiút és úgy csinálta a vádli erősítő gyakorlatot. Közben mongol karácsonyi szám ment a TV-ben, egy ciánkék ruhás szultán (gondolom ő a télapó, mert nagy szakálla volt) énekelt kalács- egér- illetve majomfejű gyermekeknek, időnként láthatóvá vált az énekes is, aki egy desznyó és olyan kerek a feje, amilyen egy focilabda sohasem lehet…

 Ezen hangosan nevettünk, ők nem értették, aztán még csináltunk néhány gyakorlatot (pl.: leestem a nagy labdáról, kinyújtottam a derekam, ami kb. a balettben a „néézd bmeg, az ott ráült a saját fejére!!”-t jelenti az én olvasatomban (amúgy szeretem a balettet, japánul barret, mert ugyebár ők nem tudnak l betűt mondani, ebből volt is néhány félreértés korábban).  Kifelé menet kisült, hogy Michelin-bá felemelte a bérlet árát (hö,jól megy a’ üzlet, höhö), az egyhavi bérlet 60000 tugrik volt, most 145000. Akik régen járnak, azoknak csak 90000, amit újra meg kell venni. Hogy értsétek: az enyém dec. 18-ig szól, de dec. 01-én meg kell venni 90000-ért az új havit… szted?

Aki lemaradt, annak: 6 tugrik = 1 FT

Mandzsuórán az emberi test részeit folytattuk, pl.: nyelőcső (a mongolban 3 is van ?!). Azért jó ez az óra, mert több mongolt tanulunk, mint egyéb helyeken. Mongolul tanítják a mandzsut és van, h a helyi diákok sem értik. Pl.: nem tudták, hogy hogyan mondják az fogínyt. Ez azért flash, mert ilyenkor a tanárnő velünk rajol, h mi bezzeg tudjuk a saját nyelvünkön. Egyébként ez az az osztály, amelyik még a legjobban befogad minket, együtt nevetünk.

Amikor a légcsövet magyarázta, akkor nem értettem és bekérdeztem, mire ő az egyik kisegeret kérte meg, hogy segítsen nekem megérteni. A kis ártatlan, szempár jobbra-balra tekingetett, vörösödött a fej, jött a kuncogás, Úristen megszólítottak, a külföldi fiúnak kell válaszolnom húúh….Pedig mindenki tanul angolt, de beszélni senki nem tud… hogy kinek a hibája, nem tudom. Aztán a tanárnő kinyögte a mentő választ: a kislány fél, nem meri elmondani (nyugodt maradtam, bár egy pillanatra felmerült bennem egy kis rossz én: „Mi a szarér’ ilyen KIBASZOTT GYERMETEG ITT MINDENKI? MEGŐRŰLÖK BAZMEG, ÁÁÁÁ még 44 nap… huuh… om mani peme hung….). Aztán felírta a tanárnő a választ: A hojor (az O₂ kiejtve mongolul, így már értettem, hogy a nyelőcsőre gondol).

Ékes-édes anyanyelvünk ma minket is megmosolyogtatott, nem csak a kisegereket. A szemfog (vámpír-fogként magyarázta a tanár), bölcsességfog, szájpadlás és térdkalács pl. egészen érdekes reakciót váltott ki osztálytársainkban.

Megpróbáltuk elmagyarázni:

szemfog:  kb a szemmel egy vonalban van

bölcsességfog: amikor 22-23 éves vagy és már valamennyire okos, csak akkor nő ki

szájpadlás: a száj plafonja

térdkalács:  toigiin yudiin shashniin boow (a térdnek a zsidó vallás süteménye =kalács – a boow amúgy faszt is jelent, tehát nagyon vicces volt)

A mongolok sem most jöttek le a falvédőről. Épp a nyelvcsapot tanultuk, amikor Dóri megkérdezte, hogy mi az. Én mondtam, hogy ahova nekiütközik a fasz szopás közben. Erre ő kikereste a szótárból, és huuhin hil, azaz lány nyelv J lehet, hogy van vmi összefüggés. Amúgy a magyar jászól szó mongolul jaszil, ez van kiírva a bölcsire itt a szomszédben. Mi jókat nevetünk ezen, remélem nektek sem túl tudományszagú és száraz. Ha az, akkor minek olvasod? (na jó, elég cigó vagyok már így is).

Beközölte a mandzsu tanárnő, hogy elmarad a szombati vizsga, mert a gyermekek röplabdáznak. Jessz!

Amikor megkérdeztük, hogy mikor van az utolsó óra, a többiek nem tudták, valaki azt mondta, hogy dec. 24-én. Erre én kijelentettem, hogy az nem lehet, mert akkor van karácsony. Válasz: nem, mert az 31-én van!.

Amúgy itt kb. dec. 20-31ig, jan.3ig ünnepelnek. Azt tudják, hogy nyugaton ez nagy szám, de h minek kell örülni, azt kétlem. Zabálnak azt’ kész. A NOMIN üzletlánc például ízlésesen fel van már díszítve sárga mini karácsonyfákkal, a múltkor is George Michael: Last Christmas című száma szólt (aznap ismét hallhattuk a kondiban).  A kínaiak, meg a belső mongolok pedig almát ajándékoznak egymásnak a szeretet ünnepén. A szobámmal szemközti ablakban meg már ég a fenyőfa izzó, így éjjel néha világosabb van, mint délután…

 

Puszi

No comment

„Mert mindenben az értelmet, a dolgok szabályszerű alakulását figyeljétek. Kövessétek a kijelölt utat az életbe vetett mély bizalommal, azzal a megkülönböztető képességgel, melynek segítségével az Út megmutatja nektek a jelenségvilág valódi természetét.

Tulajdonképpen minden érzés valamilyen kapcsolat megfigyelő és megfigyelt között. Mi sem természetesebb hát, mint hogy ezek a kapcsolatok konkrét jelenvalóként tűnnek fel életünkben. A létrejött rezgés, mivel hatással van ránk (belőlünk indult ki), rögtön lehetőséget ad a hétköznapi tudat számára, hogy bizonyos címkékkel tüntesse fel azokat (melyek valójában üresek, csak az egyénből kiváltott rezgés tölti fel őket pozitív/negatív tartammal). Így valósul meg a szenvedés/boldogság életünkben.

A szenvedélynek, haragnak nevezett erős hullámok is segítségünkre lehetnek, mivel kiemelik az adott helyzet fontosságát (akár előző életekben elkövetett cselekedetek lenyomatai is lehetnek).  Az adott rezgés intenzitása akár a leendő boldogság jele is lehet, ami akkor következik be, amikor már megszűnt a negatív lenyomat hatása, vagy a pozitív érzések, cselekedetek következtében feloldódott a feszültség. Ez lehet a dohányzásról leszokás, egy családtaggal való kibékülés, vagy a szerelmesek egyesülése. Minden feszültség arra vár, hogy levezessék, hogy létrejöjjön a Feloldódás, mely a hétköznapi tudat által sugallt Dualitás átalakítása tiszta energiává, Egységgé.

Ha felismerjük, hogy tudatunk „címkéi” édesítik/keserítik meg mindennapjainkat, rögtön motivációt meríthetünk ebből a tapasztalatból. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mániákus „boldogság-hajhászókká” kell válnunk - éppen ellenkezőleg. Minden jelenséget, eseményt vizsgáljunk meg először „kívülről”, lássuk tisztán a rezgést, amely negatívan tünteti fel az adott dolgot számunkra. Ezután tudunk változtatni hozzáállásunkon, aminek következtében az esemény is megváltozik, mivel már másmilyen rezgéssel viszonyulunk hozzá. Az erőlködés mit sem segít, próbáljuk meg inkább „kísérletnek”, vagy „kutatásnak” felfogni mindezt. Nincsenek jó, vagy rossz megoldások: cselekvés és nem cselekvés van csupán. A művelet közben megtapasztalt szenvedés, vagy erőfeszítés a bölcsesség kifejlődésének legnyilvánvalóbb jele.  A megértés csupán akarat kérdése, nem pedig kiváltságos helyzet, azonban mindenki a saját tudatszintjének megfelelő eszközökkel játssza az Életnek nevezett játékot.”

 

Szeretlek Titeket!  ;-)

 

Most betegen fekszem az ágyban, elrontottam a hasamat a tegnapi bulin a vietnámi tanítványaimmal. A kaják finomak voltak, de a sörözés közben feladott tintahal lehetett a hibás. Ezt ugyanis az egy szál elektromos sütőlapon, minden edény nélkül sütöttük meg, nem számolva a higiéniai következményekkel. Az egy dolog, hogy k*va büdös volt (még a vietnámiaknak is), de a kollégiumi konyha ki tudja, hány éves élettapasztalata is belesült szegénykébe…

Jövő héten megyünk Mozart Requiemre, aztán meg lassan már tényleg eljutunk az Energii töwnek (ide járnak töltődni a mongolok) nevezett régi Nyingmapa kolostorba (ami az ország másik végében van).

Ma meleg volt, -9°C. Hó borítja az egész várost, sőt, merem állítani, az egész országot is. A tanórák mit sem vesztettek a megszokott színvonalból, néha be is járunk. Kaptam egy új takarót a manager-től, így már nem is nagyon fázom.  Voltunk egy nagyon szép kolostorban, ahol 3 órás szertartást ültünk végig, nagyon szép volt. Közben véletlenül a darabokra osztott áldozati sütemény (gtor-ma) felét megettem, mire egy idős láma meg néhány mongol nevetve mutatta, hogy azt a testre kell dörzsölni a betegségeket gyógyítandó… hoppá… de finom volt. Beszéltünk a kolostorvezető apáttal, és következő alkalommal interjút is készítünk vele és bemutatót erről a gyönyörű helyről. Láttunk megfagyott kutyatetemet is (reméltük, hogy nem azt vettük meg szertartás után a piacon), meg véletlenül épp átöltöző mongol lányokat egy házban (azt hittem, hogy ott van a kolostor bejárata).

Ez egy nagyon jó félév, sok tapasztalatot hoz, hosszú távon főleg hasznos lesz. De szeretném tudatni az otthoniakkal, hogy hiányoztok és szeretnélek már látni Titeket. Az ember emocionális lény, így itt az ilyen dolgoknak is helye van - nincs apelláta!

 

Puszi

Pozitivitás

Igyekszem a pozitivitást megőrizni, melyet kifejlesztettünk a lányokkal a héten. Most épp kint ülök a lounge-ban, de lelkem szárnyra kél, s mintegy kísértetként járja be (nem Európát), hanem a múlt hol izgalmasabb, hol kissé szürkébb eseményeit.

Igazán kényelmes egy hosszú fotelon fekve gépelni, de éjjel 1kor ez egészen megszokott ez itt a korábban Meghalató Intézetnek nevezett Kollégiumban.

Amióta pozitívabban állunk hozzá, tényleg kedvesebbek, nyitottabbak az emberek (még a mongolok is). Ez nagy szó, but it proved. Most tényleg vicces visszaemlékezni arra, hogy mennyire lehúzhatja az embert, ha csak a borús oldalát nézi az életnek. Csak ajánlani tudom mindenkinek, próbálja ki (ha gondolja, írja meg)!

Az elmúlt héten igazából ugyanaz történt, mint az előzőn, mégis sokkal jobban éreztem magam (s szerintem a lányok is, meg emiatt a környezetünk).

Az iskolában még mindig a mandzsu a legjobb óra, de a többire is azért bejárunk néha. Egy érdekes esemény történt az elmúlt klasszikus mongol órán: a tanár picsarészeg volt. It was kinda fun, mert pl. 10 percig nézte a füzetünket és utána a vállunkat veregette meg (sokáig). A „kukacírás” betűi lassan egyre nagyobbá váltak, míg a végén már nem is tudta, hogy mit ír fel (?). Volt olyan, hogy majdnem leesett a nadrágja, de legjobb az volt, amikor megkért egy gyereket, hogy ölelje meg, és a fiú nem engedte el vagy 2 percig. A hangulat jó volt, még a mongolok is nevettek, s a kötelezően HTC, vagy legalább iphone3 telefonnal videóra vették egymást, meg a tanárt. Néha majdnem fejbe is vágott néhány diákot, de a végén magát ütögette, eztán meg valami verset/ráolvasást kezdett el mondani, hangosan és hadarva.

Volt a héten buli is, mert invitációt kaptunk egy inside, dancing partyra ahol olcsó a sör. Ehhez képest a helyi vidámparkot próbálták (?) átalakítani egy egzotikus halloween party-vá, több-kevesebb sikerrel. Majd meg fagytunk, mire a „szervező”, aki gyerek-hostessként dolgozik a Parkban-így hívják a helyi amusement parkot. Egy zsúros teremben fejeződött be a fergeteges buli, mindenki megivott egy 0.33as sört, amiket egymással lehetett kinyitni (!). Tehát tulajdonképpen semmi sem történt azon kívül, hogy beleraktam egy véletlenül megtalált gumipókot egy ártatlan ázsiai kislány kapucnijába. A „bulin” mindenki visongott és láthatóan nagyon jól érzeték magukat, a halloween lényege az ijesztgetés, de nem hinném, hogy különösképpen történne valami az értelmetlen sminkmaszlagon és ordítozáson kívül. A legjobb, hogy leginkább a lányok ijesztegették a fiúkat-leginkább hangjukkal érhették el a hatást (az elején azt hittük, hogy a fiúk valami nagyon csúnya dolgot csinálnak, pl. happy halloween-t dadognak a kis egérfülekbe). Hazaérve volt egy kemény russian party, ahol dance és pia is volt. Nagyban partyarc voltam, főleg mivel egész este az egyik ételmérgezést kapott orosz lányt kezeltem (aki 10X hányt). Még az orvosis kijött. A halloween party tehát megvolt.

Most arról megy a vita, hogy vajon milyen party legyen, hiszen nem lehet csak úgy lemenni a 2. emeletre, ahol a vietnámiak valami születésnapot ünnepelnek. Meg elvileg majd elmegyünk a Hollywood-pubba, ami a konditerem, fodrászat, étterem, billiárd- és szépségszalon mellet a leginkább Michelin-baba kinézetű, ám annál kedvesebb (valószínűleg) maffiózó bácsi kezében van.

Volt megint pörköltevészet meg borivászat Katáéknál. Nagyon finoman sikerült, kicsit oda is égett-de nincs is jobb egy ilyen jól odapirított magyar ételnél. Kitörültük a känyérrel  a lábost, utánna pedig meghúzták a csikóbőrös kulacsot. A desszert most nem méteres kalács, hanem szilvás- illetve lekváros gombocz’ vót. Nagyon jól sikerült, ajánlani tudom mindenkinek.

Tipp a pozitív gondolkodáshoz:

Mivel nem tudod megváltoztatni a körülményeket, ezért a hozzáállásodat formáld át. Így máshogyan reagálsz az eseményekre, s amik eddig esetleg (mondjuk ki: valószínűleg) zavartak, egészen más megvilágításba kerülnek. Ekkor kezd el megszűnni a feszültség közted és az események között. S ez a feszültség volt az, ami ott tartotta életedben a nem kívánatos tényezőt/személyt/eseményt. Ezután tud csak eljönni a boldogság, mivel már nem tartod rendszeredben a feszültséget, ami tulajdonképpen megállította az élet folyását-melyet akár játéknak is hívhatnánk.

jó éjszakát kíván:

Veres Balázs

(Veres Pál: Beszélnünk kell rolla* című könyve után szabadon)

 

u.i.: ugye megnéztétek a videót????