Esettanulmány

Ha nem írok, az nem azért van, mert lustálkoskodom, hanem mert nincs semmi említésre méltó dolog itt a mesés Ázsiában. A napok gyorsan eltelnek, különösebb esemény nélkül. Jól érzem magam, bár a haszontalanságot meg kell szokni. Otthon 10X ennyi dolgot csináltam, mint itt. Mivel most ez az otthonom, ezt kell megszokni.  Kicsit hasonlít az arab világban tapasztaltakhoz: henyélés, „majd holnap”-felfogás és lazaság. A különbség annyi, hogy itt nincs sem meleg, sem tenger és a vízipipa is nagyon drága.

Nagyon jó lehetőség viszont arra, hogy fejlesszem főzőtudományomat, és az önállóság felé vezető rögös úton még előbbre jussak. Nincs mosógép, így mindig kézzel kell mosnom. Pont most égett ki a vízforraló, így most nem tudom hogy érdemes –e újat venni, ha ilyen szarok. Kulcsom még mindig nincs, mert az előző, frissen készített is beletört a zárba. Az érétkeimet így is házi őrizetbe tudom adni a lányokhoz, illetve a gépemet be tudom zárni szobában lévő kínai páncélszekrénybe (?!). Ha valaki kijön hozzám a meglopható zsákmány értékének konzekvens felmérése végett, azt szívesen látom - együtt ehetünk egy kis főtt juhfarkat (ami gyakorlatilag 100% főtt zsír) és megnézhetjük a Szühebátor teret.

Az ágyam még mindig olyan kemény, mint a kő - de ahogy az egyik orosz mondta, nekem úgy is mindegy, mert látta hogy jógázom (amikor leborultam a lounge-ban). A padló most egész tiszta és a fűtés is megy rendesen. A száraz levegő miatt azonban állandóan kapar a torkom, szellőztetni meg ugyebár nem lehet sokáig a mínuszok miatt. Csak azt tudnám, hogy mitől égett szagú a kezem már megint???

Vannak itt csodák és mindennaPI CSAlódások is. Tegnap egy közös bowling estet akartam szervezni a kollégium részére, de egyrészt nagyon messze van a place, másrészt pedig nagyon drága. Így majd hétköznap megyünk, kihagyva a felhőtlenül érdekes órák valamelyikét. Erről egy külön tanulmányt lehetne írni:

Á propos, Kedves Dorottya, illetve Alexandra, hogy állnak a szakdolgozat témával? Szerintem ez megfelelő lenne az önök számára, kérem írják meg. Köszönöm, szép napot! (ja és megtalálták a jurta mindig nyitott tetejét??)

Van HSU (hil sindzslih odirtgal), azaz Bevezetés a nyelvtudományba óránk (szerinted???),  Aman Dzohiol (szóbeli hagyomány, magtaal-ak, baatarlag-ok, meg kb. ilyen HM tünemények….), Mongol történelem, Klasszikus mongol nyelv és kis kedvencem, a mandzsu nyelv. Az igazat megvallva, otthon a felcsillanó kreditek miatt kezdtem el ezt a holt nyelvet tanulni. Később egyre jobban tetszett, nem mintha olyan sokat tudnék a nyelvtanáról, de valami miatt magával ragadott és most is motivál (bár sztem kicsit béna vagyok hozzá).

Mivel csak mongolokkal vagyunk együtt, ezért elég speciális oktatást kapunk, ami egyrészt jó, mert közel ülünk a tűzhöz (csak mi 3an meg Aki, egy japán van az 1B-ben), másrészt sajátos elemeit mutatja meg a mongol felsőoktatásnak. Az még csak hagyján, amikor kisütik, hogy a klasszikus mongolnak 1492 betűje van (?!), de már 80 perce az abc-ről beszélt a tanár, amikor egy kedves kis vadalma megkérdezte: Bagsh aaaa, tsagaan tolgoi yu we? (mi az az abc?).

Ha már megemlítettem a vadalmát, akkor a legújabb antropológiai értekezésünket is megosztom: a mongolok sajátos fejlődésen mennek keresztül, egészen úgy, mint anno a világhírű rajzfilm lényei, a Pokémonok.

 

 

Majom	Majom	Piranha
Mongúz	Garuda	Országos desznyó	„Bdmdordzs”	Nacagdordzs
Vadalma	Vadalma

 

A dolog lényege, hogy többféle mongol van: fehér, sárga, barna bőrű. A sötét bőrű a vadalma, mert mindnek kis pirospozsgása arca van. A Mongúz pedig arra vonatkozik, hogy a többi színnek mind rágcsáló feje van. Utána megerősödnek, és Garuda-madárrá változnak át, majd két fejlődési irány lehetséges: vagy elhíznak és zsírdesznyók lesznek, vagy tovább erősödnek és piranha fejük lesz. Utána, mire megöregszenek, kedves öregemberré változnak. Az utolsó fázis, a Nacagdordzs a híres mongol D. Nacagdordzsról kapta nevét, nagyon ritka példány a Pokéworldben, különleges támadása a Minii eej (Anyám-című verse). Számomra a piranha a legellenszenvesebb.

 Komikusak a mongol emberek. Az ambivalencia két egymástól egészen távol eső pólusát tudhatják magukának: naivak és gyermetegek, viszont úgy kell velük beszélni, mint a cigányokkal. Elmaradott egy népség, de mink azé’ nagyon szeressük őtetet.

 

 

Csak azt mondja meg valaki, hogy miért van egyre erősebb égett szag???

 

A börtön ablakábaaa, soha nem süüt be a nap……