2012. szeptember 13., csütörtök

Amarbajaszgalant


Hanem a macska.

 Éjjeli hideglelésem közepette Szandi szötyörgésére lettem figyelmes, aztán amikor odavilágítottam, láttam, hogy egy vörös cica fekszik mellette, egészen bekuporodva a lábához. A kis drága még tüsszögött is, aztán mivel le lett rúgva az ágyról, így a jurta szentségéhez, a tűzhelyhez andalgott (mert amúgy hideg van, de nagyon). Csak néhány perc múlva vettük észre, hogy van még egy macska, gyönyörű szürke színű. Miután szexezni próbáltak, de a vörös eléggé inaktív volt, így aztán egymáshoz bújva a tűzhely vészesen villogó narancsszín lángjánál leltek nyugodalmat. (Ezek után felmerült bennünk a kérdés, hogy nem kéne-e a cirmosokat is felvenni az ennivaló jószágok közé).

Másnap vettük észre, hogy mindkét állat beteg, és ülve a földig lóg a ragacsos bő nyál a szájukból.

A kolostorbejáró program jól sikerült, néhány fényképet is készítettünk…

Maga az Amarbajaszgalant a 3. legnagyobb kolostor az országban, de eléggé elhagyatott. Néhány épület a restauráció jeleit mutatja, más még csak hírből sem ismeri. A szertartás is egy külön felépített csiriviri jurta épületben volt (mert itt ez a sikk, szigorúan gyereklámákkal). Eddig sem értettem a mongol logikát, de most aztán pláne nem: tiszta szutyok az egész kolostor, de azért a hegyre felhúzták a sztúpát, meg a Congkápa parkot…”a kolostor úgyis csak mutatósba megy” - aztán lehet, hogy ők jobban tudják.

Néhány kutya is velünk jött, és hűséges társak voltak az úton. Mintha körbevezettek volna minket a régi épületek között. Komolyan kezdem elhinni az ezós mesét, hogy reinkarnálódott lámák. Mindegy, mert a napi jócselekedet megvolt a sok simogatással (az egyik még meg is engedte, hogy megkezeljem).

Étkezésre a magunkkal (nem) hozott élelmiszerkészletünket használtuk fel, aztán 2 nap után úgy gondoltuk, hogy ideje menni. A kobold bácsi azonban nem volt már itt, a Dzsidzsig imé (a kis öregasszony) pedig nem tudott autót vezetni. Bárki máshoz odamentünk, rögtön az „á, mi aztán nem megyünk Jubiba).

Jubi (fonetikusan) = Ulánbátor (ezt add össze!)

Mivel jó a beszélőkénk, összehaverkodtunk egy holland párral, akik csak úgy idejöttek elverni a phD-s lóvét. Mert mekkora raj már Mongólia. 2 motorral jöttek le Jubiból, de azért megkérdezték, hogy van-e zuhany a jurtában. Ezaz, gratulálunk! J

Természetesen nincs. Most szeretném eloszlatni azokat a téveszméket, melyek könnyen felütik a fejüket egy egzotikus ország kapcsán:

NEM OLYAN VICCES ZUHANY, KÖZLEKEDÉS, MELEG ÉS NORMÁLIS ÉTEL NÉLKÜL ÁLLANDÓ BIZONYTALANSÁGBAN LENNI ÉS KÖZBEN AZT FIGYELNI, HOGY HOGY RÖHÖGNEK KI, MINT HÜLYE TURISTÁT. VOLT OLYAN, HOGY 10 PERCE BESZÉLEK VALAKIVEL MONGOLUL ÉS ERRE MEGKÉRDEZTE HOGY TUDOK-E A NYELVÉN. VILÁGOS??!!

ELRÖHERÉSZNI A BLOGON,MEG NYOMNI A LÁJKOT A” JAJDESZÉPTÁJ” FÉNYKÉPRE NEM AZT JELENTI, HOGY EGYÁLTALÁN FOGALMAD VAN RÓLA, HOGY MI A * VAN ITT!!!!

Undorító.

 

Este együtt iszogattunk új olasz barátainkkal a szomszéd jurtában, abban a reményben, hogy majd velük elmehetünk Ub-ba. Ők a Golden Gobi nevű szálloda vendégei voltak, és nem lehet csak úgy beülni a 9 személyes mikrobuszba, amikor 5-en ülnek benne! Bezzeg amikor UB-ban a fullra még benyomnak melléd 2 nagyit meg 1 gyereket, az más.

Mondtuk neki, hogy sok pénztől esik el, ha nem visz el. Így is, úgyis elmegy a fővárosba, nem mindegy, hogy hány embert visz el? fejenként 25000 az már vmi..erre a segéd (Cicgé) közölte, hogy lehet, hogy a vendégei lehet, hogy rossz néven vennék, ha mi is mennék. Csak hozzáteszem, hogy kb. ingyen fuvaroztak egy cseh lányt az olaszokkal együtt…

Meg hogy mi közös képet készítettünk az ő (Cicgé)„barátaival?? Úgy tűnik, jó barátságot lehet kötni anyagi alapokra építve.

A sofőr (Cogó) meg össze-vissza röhögcsélt, meg  hogy majd meglátja. A kis holdképe… Miután bement Dzsidzsig iméhez, még puhatolóztam Cicgénél, mire benyögte, hogy „he especially don’t like you” (angolt tanít amúgy a nő, és még meg is tud szólalni – a kettő nem mindig jár együtt). És persze a lányok rajtam kérték számon, hogy mi lesz már…

És akkor az engem senki nem szeret, mindent én csináljak, engem röhögnek ki, stb. ez meg is viselte a gyomromat, majdnem behánytam.

Végül elvittek minket elég jó áron, még ebédet is kaptunk, közben sok jó mongolságot tanultunk, nevetgéltünk, halat vettünk útközben (pedig gyerekek, Mongóliában nincs hal! hm1), és őszintén megmondva, élveztük az utat.

A pénz nem boldogít+nehéz a mongol nyelv. Miután az egyik olasz (mindkettőt ugyanúgy hívták), állandóan viccelődött a szuper Cogó+Cicgé párossal, néhány mongol kifejezést megtanítottak neki (a jobb oldal az olasz kiejtése):

Csi hoorhon sú dé = cikúrkesú (Jól nézel ki)

Szeehn szeehn ohnúd = szorin szárin oknút (itt szép lányok vannak)

Minii nir …= az én nevem (minii=my, nir=name; nagyon bonyolult…)

Simone, az olasz fél óra után ki tudta mondani hogy minii nir Simone.

2 perc múlva: Minii Simooonee!
Ez rosszabb,mint a világvége…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése