Amarbajaszgalant

AMI AZ ADÁSBÓL KIMARADT

 

„Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor számot vet életéről. Felesleges tevékenységek helyett megtalálja azokat a lehetőségeket, melyek előre viszik. Meghozza a döntéseit és aszerint cselekszik; létrehozza a harmóniát kívül-belül. Az új generáció olyan fiatal aktivistákból áll, akik nemcsak saját, de mások szellemi, spirituális és emocionális fejlesztésén fáradoznak. Nyitottságuk eredménye a megbecsülés; keserves munkájuk gyümölcse pedig olyan, mint a havasi gyopár….” .

(Ezotévé - A Merengő)

 

 

Na, és akkor a tipikus hol is kezdjem. Másnaposan nehezen jönnek vissza a dolgok.

Elmentünk egy olyan kolostorba, ahová semmi sem megy. A főúttól kb. 35 km-re van (hú, de milyen pontosan tudom. Hát Balázs, azé’ nagyon ott vagy…).

Igazából máshova akartunk menni, csak a véletlenül épp Mongóliában tartózkodó Laci felvetette a témát, hogy de nézzük már meg azt a fene kolostort. Mi belementünk, a poén az volt, hogy ő nem jött el (megbetegedett).

Így reggel elindultunk a Dragontövbe (ez a buszpályaudvar neve), ahol szépen megvettük a jegyeket. Közben egy portugál  embernek segítettem, de mire a kisasszony kinyomtatta a jegyét, kisült, hogy nincs meg az útlevele. Mondtuk, hogy ez nem probléma, mehet a nélkül is, de a sokktól nem akarta megérteni.  Bebukta a pénzt, én csak bámultam. Így aztán taxiba ült és hazament (persze miután felhívta a kubai nagykövetséget. Csak azt nem értettem, hogy most akkor ő hogy brazil…)

Kellemes buszút, gyönyörű tájak. A városból kijutni csak 1 óra volt. Még zenét is kaptunk és (gondolom megtiszteltetésből) az LMFAO Sexy and I know it slágere volt az első. Asszem vmi Nicki Minaj is volt, na meg a mongol mulatós.

Úgy volt, hogy kiesünk a buszból egy megadott helyen, ahol majd egy taxis vár ránk. Taxi sehol, csak egy nagyi kergette az onokákat, akik összeszarták az utat, amíg a néni az „étteremben” volt (valszeg a délutáni feles miatt). Egyszer csak szólongat egy leginkább koboldra emlékeztető bácsi. Kiderült, hogy ő a taxis, de nincs kocsija. Hoppá, telefonálgatás, dzáá dzáá (mongolul igen, igen). De akkor már menjünk el hozzá. Közben azért megállt beszélgetni az összes falubélivel.  Kicsit bolondos volt, mert bármit kérdeztem, nem arra válaszolt (ez elég gáz volt már a végén). Dóri nagyon tetszett neki, örökbe is fogadta…

Ha valaki látta a Falu című filmet, akkor talán átmegy neki a feeling. A bácsi háza pont olyan volt, csak néhány buddhista kép,vadzsra, meg füstölő tartotta bennem a bizalmat. Kaptunk házi fehér ételeket (vajféleségek, szárított túró stb), ami magyarán szólva undorító volt.

 

Aztán megjelent még 2 bácsi - gondoltuk most már le kéne lépni. Hát nem úgy van, ők nem mennek, nem visznek el. Ez a viselkedés itt alap: a szívatás, várakoztatás afféle divat mongoléknál.

Hej de vicces, azért mégis mennek. Na jóvany menjünk már, nya. Rövidre fogva, megálltunk az egyik bácsi szülőhelyénél, ahol meghalt az apja, a kedvenc folyónál,egy barlangnál, meg egy obónál. Aki nem tudja, hogy mi a az az obó, annak elmondom: szakrális erővel bíró kőhalom, ahová tárgyakat (ruha, kő, étel) helyeznek az utazók (Nagy Kriszta, nem felejtettelek el!!).

Tanúi lehettünk szinkretikus ”sámán” szertartásnak is, amikor áldozatot mutattak be a szellemeknek. A bácsik is abba a kolostorba mentek, ahová mi, úgyhogy ez egyfajta zarándoklat volt nekik. Tudományos szempontból is sok fontos dolgot figyelhettem meg, pl.: levette a cipőjét és a fűben járkált, hogy magába szívja a hely energiáját (még azt is tudta angolul hogy csakra, meg aura). Elmondása szerint a buddhista szertartáson fentről jön az erő, itt a lábán keresztül. Nagyon érdekes volt.

Utána megérkeztünk a szállásra a kis anyóhoz (kb 110 cm a néni), Dzidzsig imé (mongolul) nagyon aranyos volt velünk végig. Tüzet csiholtunk aztán a tetőgyűrűn keresztül figyeltük a villámlást, hallgattuk a tűz pattogását. Csak az éjszaka aktív khtonikus lényektől (a szakzsargonban a víz elemhez kapcsolódó élőlényeket, pl.: bogár, nyű, víziszellem nevezik így) tarthattunk, de végül nem ők támadtak meg.