Az ügyintézés menete lassan haladt, most már van HIV teszt (negatív), fotó, pénz meg minden. Ezután a bevándorlási hivatalba kellett menni, onnan elküldtek, hogy nem!, még van papír, ami kell a kártyához!!

orsin szóh dzovsórol, azaz residental permission.

De nem ilyen egyszerű, mert van ideiglenes (temporary) és állandó (permanent). Elvileg egy gyönyörűséges rózsaszínű kis kártyáért futkosunk ennyit…Dóri azzal nyugtat, hogy legalább nekünk magyaroknak nem kell kifizetni a 70-90 ezer tugrikos díjat a magyar-mongol államközi szerződés miatt. Csak akkor azt mondja meg valaki, hogy miért zárták be az itteni magyar nagykövetséget?

Vissza a központba, onnan elmentünk a bagsín bajrba, a tanári épületbe (leginkább lakásra hasonlít), ott kaptunk még egy papírt. Ez plusz valami 2000 pénz, a forma nyomtatvány is valami hasonló volt. Tehát ahogy írtam, mindenért fizetni kell, járkálni (sokszor feleslegesen), és várni.  Szerintem ezt mindig helyben találják ki, és aztán utána abból vacsoráznak.

Ami a legfontosabb: Mongóliában semmit sem szabad komolyan venni. Ezt a velős tanítást egyik tanárunk fogalmazta meg (ezúton is köszönjük!), mi pedig kiegészítettük: itt senki nem tud semmit. Valaki azt mondta, hogy kell ideiglenes tartózkodási engedély, erre kaptunk egy pecsétet az útlevelünkbe, amitől számítva kb. két héten belül kell elintézni az állandót. Tehát akkor hol is van az ideiglenes? Sztem nincs is olyan.

Másik kedvencem: majd a bagsín bajr-ban elmondják, hogy mi kell:

 A pont: az irodista nő azt mondta, hogy csak az az egy papír kell, amit adott.

B pont: még fizetni is kellett érte.

C pont: amikor ma visszamentünk a város végén, a reptér mellet lévő bevándorlási hivatalba, ott kegyesen elmondták, hogy mi mindent nagyon jól csinálunk, de még 2 papír kell, amit az egyetemen kell elintézni (onnan küldtek minket ide) és majd az egyik tanárt kell elküldeni intézkedni…

AKKOR MOST MI KELL???

Elbuszoztunk a világ végére, agyonnyomtak (közben a helyi dáridó szól), oda-vissza 800 pénzt fizettünk.

 Agresszív, vörös színű és leginkább purcanós szellentés hangú kabócák garmadáján verekedtük keresztül magunkat, hogy eljussunk az isteni bureau-ba, a szentbeszédet meghallgatni (persze csak sorszámmal, és amikor mi kerültünk sorra, még 10 percet beszélt az ügyintéző valami amcsi-mongol párral, pedig látta, hogy ott vagyunk és kiírta a számot a gép).

Visszaérve az egyetemre, zárt ajtókat találtunk, így beültünk az egyik kedvenc helyünkre, az olcsó és vega Loving Hut-ba. Előző napi ügyintézésünknek is ez lett a végcélja Emesével, meg egy ausztrál sráccal, akivel végig angolul dumáltam és végre volt good oppurtunity to evolve my English and get some information. Most más úton közelítettük meg az északi éttermet (mert ez valami franchise féle itt). Útközben minden helyi az eget bámulta, mire megkérdeztem egy bácsiit, hogy mégis jászn bé? (mi a franc van). Erre mutogatta az eget, meg hogy fent van a Hold… tényleg látszódott egy icipici karéj a világoskék égen. Hogy mi ezen olyan nagy szám, azt máig sem tudom. Főleg az érdekelne, hogy hogyhogy kijött mindenki a boltból és az eget bámulta. Öreg, és fiatal, férfi, nő egyaránt. Még a babák is. Be van építve egy chip az agyukba, hogy ha látszik a Hold világosban, akkor rögtön észreveszik?!  És a sok öreg meg pláne hogy szúrta ki… gyerekek, itt most mi a szar van?? Tele lett az utca emberekkel, és mindenki hüledezett. Mi meg azt gondoltuk: na ne már, tényleg itt a világvége??