Gertee
Azaz otthon. Itt vagyunk a koleszban, itt fogunk lakni fél
évig..
Első élményünk a taxizás után máris az ügyintézés volt,
mivel itt Mongóliában minden bonyolult, máshol van, és fizetni kell érte. A
helyiek kolijába akartunk bemenni, de aztán egy mongol csaj segített és
elmondta, hogy a mi épületünk márpedig nem ez. Utána felfedeztük a fakóbb
épületben a gdaad ojitní bajr-t (direkt nem jól írom át, tessék, kövezzetek meg!).
Itt a menedzserrel is beszéltem, aki elég ordenáré egy nő (bár állítólag jobb,
mint az előző). Ő vezeti a koleszt, és leginkább Szörnyella de Frace, Amy
Winehouse (R.I.P.), és Lady Gaga egyesül benne. Mondta, hogy kell egy kontaktszemély, aki
igazol, mert amúgy valami 50 dollár egy nap - mindegy csak legyen ingyen, ha
már fizeti a mongol állam! Ezért visszamentem a csajhoz, aki eltűnt 10 percre, de
aztán előkerült. Elkísért az egyetemre, s közben kiderült, hogy fizikát tanít,
fél évet volt Indiában részképzésen és Amy-nek hívják (angolosítva persze).
Ezután találkoztam Bat-Ireedüi-el, a helyi atyaúristennel.
Nagyon kedves ember és hellyel, ásványvízzel kínált. Mondtam, hogy segítség
kell, egy kontaktszemély, aki segít az ügyintézésben. Ganbold lesz az, róla többet
még nem tudok írni (sose láttam, csak tudom, hogy valami fejes, és egy könyvét
vettük-melyben magyar versek, pl.: „Orsolya pinája” van lefordítva mongolra).
Beszéltem vele telefonon (Bat-Ireedüi-é a készülék), majd
kitaláltuk, hogy a Teleki Kriszta, aki most itt van, ő majd segít. Nehéz
visszaadni a személyeket, akik történetünk szereplői, mivel jelen esetben semmilyen
audiovizuális élmény nem érthető meg a mélyebb lélektani háttér meglobogtatása,
és a közös élmények nélkül. Kriszta sokat segített (és segít most is), de végül
kisült, hogy nem ő, hanem Emese lesz a mentorunk, aki szerez nekünk szobát és
intézkedik. (Mire kisült, hogy nem jön a Kriszta, 1 órát vártunk, állítólag ez
kevésnek számít...)
Első ránézésre elég lepukkant szobát kaptunk, 2 hálószoba,
az enyémben 3 ágy. Az egyiket épp kivitték, amikor darabokra hullott szét… s
ebben a pillanatban lépett be az otthoni mandzsu tanár, Olivér. Volt nagy
röhögés, csak a menedzser nézett belassulva, hogy most akkor mi van? Net van, de
lassú, a wc rossz, de működik; zuhany nincs csak közös (Emese szobájában van…),
az ajtót meg be kell rúgni. Ja, és egy szívecske van az ajtó fölé rajzolva…
Utána ügyintézés Emesével az egyetemen: fotó (1%, gondolom
az arány?), 200 0 pénz, papírok, útlevélmásolat, friss HIV teszt (asszem
mindent felsoroltam). Utána vissza a koleszba. Útközben Emese megmutatta hol
lehet tesztet csináltatni (Úristen, 5 éve negatív volt, de lehet hogy azóta
elkaptam?), aztán kajáltunk. A mongol konyha jó felüdülés volt a kínai után, egyszerűsége
szinte leírhatatlan. A két „alap” ételt ettük, a bódzot és a hósórt (előbbi
főtt, utóbbi sült marhahúsos tészta). Hozzá szűté cajt, azaz sós vajas teát
ittunk.
(Szandi, azaz Kelly
megmaradt amerikainak és a kávét választotta).
Délután további ügyintézések, nagybevásárlás a hüpermarketben
és vacsora.
Úgy érzem, a java csak most kezdődik……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése