Ulánbátor felé

Ulánbátor felé

Dzamín Údban csak az esti fél 10kor induló vonatra kaptunk jegyet, így sok időnk maradt átvenni a mongol attitűdöt. Fél óra múlva már ők néztek ránk hitetlenkedve, amikor csomagjainkkal a földön fekve, törökülésben ülve majszoltuk az echte mongol kaját, a fenyőmagot, szárított túrót és a bódzot. Később néhány helyi odajött hozzánk (nehezen tudják elképzelni, hogy nyugati ember beszéli a nyelvüket), és összehaverkodtunk. Volt egy csávó, aki nagyon nyomult és közvetlenségével kissé meg is rémített. Elhívott minket a jurtájába majd UB-ban, meg hogy a Dóri vezesse az autóját, és főz nekünk meg minden… később elkísért a közeli üzletekbe, ahol vettem még kaját. Itt is mindenkinek bemutatott, ami kissé fura volt a számomra. De mindenkinek volt néhány kedves szava hozzám.

A vonaton már a szokásos feeling: mindenki tolakszik, csomagokat hurcibál (még mindig serceg a szkoccs!). A mi kabinunkba is bebaszták a saját cuccaikat, így aztán alig fértünk el. Egy mongol gyerek is velünk aludt (4 ágyas minden kabin), aki kb. 15nek nézett ki, de mint kiderült, 20éves volt. Nir: Mönh, basz Mönhbajar (ez mongolul volt!). Később rájöttünk, hogy kb. vagy mindenki fiatalabb a koránál, vagy kövér. Valami rajzolómenedzser a csávó, vagy mi. Anyanyelvén kívül angolul, oroszul, japánul és koreaiul is beszél, tehát tényleg nagy szám. A mongolok amúgy is imádják a menedzser szót használni, így most sem lepődtünk meg.. aztán bejött az unokahúga is, egy egész szép lány, aki viszont csak mongolul beszélt. Elég visszahúzódó volt, de azért vele is elboldogultunk.

Mönh Mongol nevet is adott nekünk, az enyém a bátyja neve, azaz Anh lett (kiejtés szerint írom a mongolt). Azt jelenti, hogy első. Hosszabb változata az Anhbajar, azaz első boldogság/ünnep. Szandi a Szar(a), azaz Hold, Dóri pedig a Nar(a), azaz Nap nevet kapta. Szerintem flash, nem?

Bejött a vonatos ujcsligcs, kiszolgágó-néni féle, aki közölte, hogy az előtte alattomosan szétosztott és frissnek tűnő lepedő+huzat csomag igazából fizetős, 1500 pénz. Szandinak még volt annyi lélekjelenléte, hogy nem bontotta ki a csomagot, így ő jól járt. Mi meg leszámoltuk a zsét… Jaaj már megint csak a pénzre mennek!!

Mi is elneveztük a kis mongolt és az Ákos nevet kapta, mely köztudottan fehér sólymot jelent (ugye, Babbi néni?). Sokat beszélgettünk, még klasszikus mongolul is írtam neki, amin ő nagyon elcsodálkozott (ugyanis ő nem tud). Aztán lett csak fucked up situation, amikor bejött kedves barátunk, Danbold (néha Gombold!-nak hívtuk), akivel összeismerkedtünk az állomáson. Hozta a szar mongol vodkát, és én feláldoztam magam. Mondtam: bid jadarsan, azaz fáradtak vagyunk, és csak én iszom. Végül ő is ivott velem, bár ő teletöltötte magának a kávéspoharat…valszeg alkesz és kissé bolond is volt a csávó, mert ráfeküdt Szandira, és még a fajtájabeliek (Mönh, meg a kiscsaj) is kirohantak, szinte észrevétlenül. Aztán egész vonatúton attól féltünk, hogy mikor jön megint a rém… az ajtót meg nem tudtuk bezárni, mert a rajzmenedzser kiment pókerezni a szüleihez. Néhány bogár és a sok ágynemű között lamentálva figyeltem a narancssárga félholdat, és arra gondoltam, hogy most akkor otthon vagyok?