Budapest-Kijev

Budapest-Kijev

Már a taxiban elkezdődött a kaland, amikor sofőrünk közölte, hogy feltétlenül kóstoljam meg a sült pókot is, ne csak a grillskorpiót. Amikor kiszálltunk anyámmal az Árkádnál, csak kicsit fizettünk kevesebbet, mintha kivittek volna minket a reptérre. Érdekes díjszabásaik vannak.. Miután elbúcsúztam szeretteimtől, sikeresen leadtam csomagjaimat (végül alig nyomott 13 kilót, ami a megengedett 30-hoz képest elég jó) és becsekkoltam. Az utóbbi időben sok dolog megváltozott az életemben, így nem igazán tudtam átérezni a hiányt és a távozás fájdalmát…

A szendvicsek felbontásra kerültek, s hamarosan már a Kijev felé tartó repülőn találtam magam. Valahol elaludtam a mongol szavak magolása közben. Aztán már a tranzitban voltunk, ahol csigalassúsággal telt az idő. 21 óra múlva indul a gép, és egy közepes méretű terem szolgál az átutazók kényelmi szükségletek kielégítésére. Se büfé, se bolt. Kimenni a külső részbe csak egyszer lehet, amit szerencsére megcáfoltunk (bár az 5 dolláros víz azért elég gáz, főleg hogy a másik boltban ugyanaz a fél liter 1,30 euro).

Amerikai csövelős hangulat fogadott, mindenhol laptopok, i-padok, i-podok, i-touchok, egyformán nagy méretű yenkik.  szerintem még i-cook is volt.. mindenki a földön feküdt,mivel nem volt hely a kanapékon..így mi is a talajt választottuk, pedig gyanúsan dzsuvás volt. Később aztán a Tel-avivba menő gép utasai kedves produkciót mutattak be nekünk. A szokásos hajlongás és ritmikus ingás után még egy Klezmer-est hangulatát is megtapasztalhattuk, amikor hegedűvel és harmonikán játszva énekeltek és táncoltak (a buliban egy kis meghatározhatatlan formájú labda is részt vett, ami össze vissza pattogott az ima közben.) Erről videó is készült, melyet Dóri blogján nézhettek meg.

Eközben szerencsésen kiürült a váróterem, így mi is fekhelyhez jutottunk. Amikor a másnapi városnézést terveztük volna meg, s már térkép és útikönyv is a kezünk ügyébe került, hirtelen lekapcsolódott a villany – csak hogy segítse a munkánkat (sebaj, újratervezés!) .Amíg Dóri és Szandi a neten a pekingi szállást keresték a sötétben, én elhelyezkedtem a meditációhoz, és fél 2re már mindenki békésen szunyókált (csak az volt a furcsa, hogy már mindegyik kanapén feküdt valaki).

Másnap reggel kártyaparti volt, ahol lealáztak a canastában, majd igyekeztem a maradék szendvicseket is elfogyasztani. Itt jött a fordulat, mert megérkezett egy kínai csoport (akik végül velünk jöttek Pekingbe), és úgy körülálltak, hogy már nem is láttam ki tőlük..aztán jöttek az almacsámcsogások, meg a többi eleme a hagyományos kínai műveltségnek..

Viszlát szép hazám, innen már nincs visszaút!